Mielőtt megválaszolnám az égető kérdéseket erről a művészetről, le szeretném szögezni, hogy egy nem az egészet összefoglaló kutatás akar lenni, hanem egy könyvbemutató, ami a cikk címét is viseli: The Art of Jin Shin Alexis Brinktől.
Mi is ez pontosan?
A Jin Shin művészete holisztikus öngyógyító technikák gyűjteménye. Kifejtve ez annyit tesz, hogy a nyugati gondolkodásmóddal szemben nem helyileg kezeli a tüneteket, hanem feltételezi, hogy a bizonyos fájdalom vagy betegség oka nem feltétlenül onnan fakad ahol mi azt érezzük, ezáltal az egész rendszerre próbálja kifejteni hatását a lokális kezeléssel szemben.
Ez a megközelítés pedig a ki-eki gondolatából fakad. A japán kultúrában ez az energia - vagy univerzális erő - felelős mindenért, a madár szárnycsapásától a molekulák mozgásáig. Természetesen az emberben is megtalálható a ki-eki és annak áramlása. A Jin Shin művészete azt feltételezi, hogy az emberben ez az erő a fejtetőtől indul, leáramlik a test elülső felén a talpig, majd lábak hátsó felén és háton vissza a fejtetőig. Tehát ha ez az áramlás valahol lassul, gyorsul vagy megszűnik az problémákat okozhat más helyeken is. Bár erősen logikátlannak tűnhet a nyugati elmének, hogy egy emésztéssel kapcsolatos problémát a belső bokánk kezelésével oldjuk meg, de a keletieknek messze nem ennyire felháborító, a Jin Shin művészetével foglalkozók számára pedig egyenes logikus, hiszen ők már átlátják a ki-eki korántsem egyszerű áramlatait.
Eme művészetnek az öngyógyítás a másik fontos aspektusa. Ez azt feltételezi, hogy nem feltétlen van szükség egy mesterre vagy orvosra, ahhoz hogy ezeket a technikákat alkalmazzuk. Hiszen az energiák alapvető folyását nem tudjuk negatívan befolyásolni, legfeljebb csak nem vagyunk elég hatékonyak, ahhoz hogy egy alkalommal szemmel látható hatást kifejtsünk. Mindazonáltal a öngyógyítás gondolata erősen meghatározza ezt a művészetet, hiszen az első alkalmazója is öngyógyítási kényszerből lelt rá az első technikákra.
Hogyan jött létre?
A művészet felfedezője és alapítója, Jiro Murai, 1886-ba született egy jómódú családba és csapongó fiatal volt, 26 éves korára egészsége erős hanyatlásba kezdett, azonban az odahívott orvosok miriádja se volt képes segíteni a bajain. Ekkor eszébe jutott, hogy Buddha is hét napi meditáció után világosodott meg és eldöntötte, hogy hasonlóan fog tenni.
Hét napot Zen meditációval töltött és a Mudrák gyakorlásával, amik különleges kézjelek, amiket főleg a Buddhizmus és Hinduizmus használ. A nyolcadik napon pedig sikerült újra lábra állnia, amire eddig nem volt képes.
Ezután Jiro Murai megszállotja lett ennek az új technikának és feladatának tartotta, hogy kideríti és megfoghatóvá teszi azt. Így elkezdett ősi kínai, görög, indiai sőt júdeo-keresztény iratokban utalásokat és összefüggéseket keresni a vele történtekre. Ezzel párhuzamosan pedig elhamvasztás előtt álló holttesteket tanulmányozott és különböző állati testrészeket vásárolt és vizsgált. A felfedezéseinek összessége pedig nem más, mint a Jin Shin művészete.
Hogyan működik?
Mint már fent is említettem ez egy “kézrátételes” gyógyítási mód, ami legfőképp három dolgot használ: a légzésünket, a kezeinket és a test különböző specifikus helyeit, amit Biztonsági Energia Központnak (Safety Energy Location; bár a gyógymód keleti, az említett könyv angolul van) hívnak.
Kezdjük és a légzéssel.
A Jin Shin művészetének alkalmazása közben hasi légzést alkalmazunk, ez a légzésnek egy olyan tudatos formája, amikor először a hasunkat, majd onnan felfelé haladva a tüdőnket töltjük meg levegővel. Aki meditált már valaha, annak ismerős lehet, hiszen egy elterjedt légzés forma, aminek jótékony hatása többszörösen is bizonyított már. A hasi légzés során egyrészt lelassítjuk a légzést magát, hiszen sokkal több levegőt szívunk be, továbbá arra kényszerítjük a testet, hogy mély levegőt véve a tüdő alsó részeit is megtöltse. Ez azért fontos, mert a szorongásra hajlamos emberek légzése sekély és a tüdőnek csak a felső részét használva az agy “üss vagy fuss” módban ragad, hiszen ez a fajta légzést a test stressz szituációkban használja, ez a folyamat pedig sajnos önmagát gerjeszti végtelen szorongásba zárva az embert. Ezt segít megtörni a hasi légzés és a könyv állítása szerint segíti megindítani az energiákat a testen belül, ezáltal elősegítve a természetes gyógyulást is.
A második aspektusa a technikának a kezek.
Egyrészt segítik megkeresni az elakadt energiákat, de ezen felül a légzés által energetizált állapotban bika kábelként (sic) szolgálnak az energia blokádok oldásában.
És végezetül a Biztonsági Energia Központok.
Jiro Murai talán legnagyobb felfedezése a Központok voltak, ezek olyan gócpontok a testen, ahol az energia elzáródhat vagy feltorlódott. Talán jobb példa az, hogy ha az energiaáramlással gond van a testen belül, akkor ezek a Központok lezárnak, azért hogy a test többi részét megóvják, hasonlóan az elektromos hálózatok biztosítékaihoz. A test lezár egy vagy több központot a test védelme érdekében, de ezeket a zárlatokat idővel fel kell oldani, hiszen hosszú távon problémát okozhat a test más részein.Összességében a hasi légzéssel elért energetizált meditatív állapotban a Jin Shin művészetét alkalmazó személy a kezeit használva kifürkészi a blokkolt Biztonsági Energia Központokat, majd a kezeinek energiatöbbletét felhasználja, hogy helyreállítsa az energia folyását.Ez többféleképpen is történhet: vagy csak egy Központra összpontosítunk, vagy pedig úgy nevezett folyamokat használunk. Míg az első magától értetődő a második meglehetősen komplex tud lenni, hiszen oldalanként 26 ilyen központ helyezkedik el a testen és a központok közti áramlások összefüggése erősen sokrétű.A könyv azonban végigvezet a főbb áramokon és hogy azok az áramlások általában milyen szervekhez, érzelmekhez vagy éppen energiaszintekhez kapcsolódnak
Kik csinálják és hol?
Jiro Murainak két fő tanítványa volt, egy Japán születésű és egy Amerikai-Japán születésű. Így Japánban és Amerikában kezdett el hódítani a művészet, de annak ellenére már hazánkba is, egy rövid keresés eredményeként találtam személyt, aki foglalkozik a művészettel és tanítja is.
Kísérlet
Kíváncsiságomat nem bírtam türtőztetni így csináltam egy kis kísérletet a Jin Shinnel:
Jiro Muraihoz hasonlóan egy héten át alkalmaztam egy kiválasztott technikát technikát, azaz minden reggel a leírtak szerint Harmonizáltam az érzelmeimet, ami egy gyors és egyszerű technika, amikor a kezünk ujjait fogjuk a hasi lélegzés kíséretében, harminchat lélegzetvétel erejéig. A kéz nem csak azért fontos eszközünk a Jin Shinben, mert velük aktiváljuk a Központokat, de azért is, mert önmagukban képviselik az érzelmeink spektrumának egy részét és ezáltal képesek azokat harmonizálni, például aggodalmakat csillapítani vagy szomorúságot enyhíteni.
Az egy hét alatt stressz szituációkban is néha használtam az ujjak fogásait, hogy csillapítsam a szorongást. Továbbá volt “szerencsém” egy epegörcshöz is azon a héten, amire egy nagyobb folyamot is használtam.
A végeredmény az hogy reggelente tényleg sikerült könnyebben kikecmeregni az ágyból és a szorongást is sikerült oldania, de az epegörccsel már nem bírt el. Véleményem szerint az első kettőnél a meditáció volt az ami segített elindítani a napot, vagy éppen megtörni a pánik rohamot, de görcsölés okozta intenzív fájdalomról nem tudta elvonni a figyelmet.
Összességében a Jin Shin művészete egy nagyon érdekes gondolat és kivitelezés, nyugati gondolkodásmóddal nehezen megérthető, bár a teljességével kapcsolatban még mindig erősen szkeptikus vagyok, van jó pár aspektusa ami igen is igazul cseng és működött nekem is, bár abban nem vagyok biztos, hogy azért, amit a könyv írója gondol.
Mindenesetre, számomra egy jó indokot és rendszert alkot a Jin Shin meditációra, és én ezt fogom megtartani könyvből.
Nektek mi a véleményetek erről a keleti ezoterikus gyógymódról?